....

Ma este megint nem alszom
Ma este letépem álarcom
Ma este sehol
nincs helyem
És megint nem vagy mellettem

Nem vetted fel a telefont
Hiába hívtalak
Az ablakod alatt az utcán
Hiába vártalak

Ha neked öröm,nekem fájdalom
Lökj el magadtól,én vállalom
Annyira nehéz elbújnom előled

Néha gyűlöllek mégis imádlak
Senki másnál nem vagy jó helyen
Csak mellettem,mellettem
Ha mással látlak megőrülök
De ha nem láthatlak meghalok

Hazudd azt hogy más vagyok
Hazudd nekem hogy még várnom kell
Egy évet,vagy százat
Ha mással látlak megőrülök
De ha nem láthatlak
meghalok
ELVÉRZEK

LÖKJ EL
HURCOLJ MEG
MINDEN BŰNÖDÉRT
ÉN BŰNHŐDJEK
TUDOM A ROSSZ A KORÉ
A JÓ SAJÁTOD
A HÉV ELRAGAD
DE CSAK TE VAGY

Bennem

Átkarolsz pirkadatkor,
Egy ház tetején ülve,
Alattunk mindenki harcol,
Egymástól elhidegülve.

Gyermeteg szívünk összeér,
S melegítik egymást,
Gondolatok támadják meg elméd,
Mi lesz ha elveszítjük netán.

KÖzelebb ülsz,
Vállamra hajtod fejed,
Érzed lassan kihűlsz,
Pólóm alá csúsztatod kezed.

Félsz, hogy elragad a világ,
Félsz, hogy a hideg rajtad pendül,
Fázol, s mellkasomon át,
Kezed hatol be, szívemen csend ül.

Nem tarthat örökké,
Te nem akarsz bántani,
Patakként árad a vér,
Nem lehet megállítani.

Gyere költözz belém, kérlek,
Csak így melegíthetjük egymást,
Ajkad édes méreg,
Halkan összeforr a két száj.

Mellkasomban lyuk tátong,
S egyre nő a nyílás,
Ébren őrized álmom,
Egy lyuk van a mellkasomon, nincs más.

Csak így élhetjük túl,
Suttogod fülembe,
A hangod belülről zúg,
Te vagy a legszebb dolog bennem.

Álmodsz-e...

Álmodsz-e a koporsódban
Márványarcú kedvesem,
Míg a kopott sírkereszten
Eső pereg csendesen.
Láttad-e a földet, melyet
A sírásó rád dobott,
Vagy a megszűnt szívdobogás
Visszhangjait számolod.

Álmodsz-e még mennyországot
Új tavasznak hajnalán,
Boldog gyermek mosolygását,
Vadrózsát a ház falán?
Egy világot, ahol tudnak
Szeretni még emberek,
S ablakokból halk imák
És vidám dalok zengenek…

Szeretnék már megpihenni,
Megölni az álmokat,
Összetenni utoljára
E megtépett szárnyakat.
Soha többé nem hallani
Halk, távozó lépteket,
Megtöltöttek visszhangjai
Már egy egész életet…

Álmodsz-e a koporsódban,
Szelídlelkű kedvesem,
Míg kopottas keresztedről
A hollókat kergetem.
Láttad-e földet, melyet
A sírásó rád dobott,
Vagy e pokol összes kínját
S végóráját álmodod…


Álmodsz-e a koporsódban,
Márványarcú kedvesem,
Amíg kopott keresztfádhoz
Letérdelek, könnyesen…