Álmodsz-e...

Álmodsz-e a koporsódban
Márványarcú kedvesem,
Míg a kopott sírkereszten
Eső pereg csendesen.
Láttad-e a földet, melyet
A sírásó rád dobott,
Vagy a megszűnt szívdobogás
Visszhangjait számolod.

Álmodsz-e még mennyországot
Új tavasznak hajnalán,
Boldog gyermek mosolygását,
Vadrózsát a ház falán?
Egy világot, ahol tudnak
Szeretni még emberek,
S ablakokból halk imák
És vidám dalok zengenek…

Szeretnék már megpihenni,
Megölni az álmokat,
Összetenni utoljára
E megtépett szárnyakat.
Soha többé nem hallani
Halk, távozó lépteket,
Megtöltöttek visszhangjai
Már egy egész életet…

Álmodsz-e a koporsódban,
Szelídlelkű kedvesem,
Míg kopottas keresztedről
A hollókat kergetem.
Láttad-e földet, melyet
A sírásó rád dobott,
Vagy e pokol összes kínját
S végóráját álmodod…


Álmodsz-e a koporsódban,
Márványarcú kedvesem,
Amíg kopott keresztfádhoz
Letérdelek, könnyesen…