Merengés a fekete nap irányába

Holt tenger tekint rád,
Minden cseppje alakját,
Felveszi majd egy lágy,
Őszinte vágy.

Nyugodtan fekszel elébe,
Tisztán hajolsz a fák közé,
De onnan az út a szemétbe,
Vagy vezet a rideg valóság felé.

A valóság kegyetlen,
Hallottad hírét,
Nem akarsz egyetlen,
Percig sem elmenni innét.

Nevem hívásával mégis elcsalnak,
A hazug valóság irányába,
Hol minden gyötör és altat,
És ahol az egyetlen jó dolog Te vagy.